Egy turnézó zenésszel gyakorlatilag lehetetlen igazi interjút készíteni, hiszen rengeteg a dolga, és vagy a menedzsere, vagy a roadjai nyaggatják, hogy hány perce is van még a hangbeállásig vagy a következő beszélgetésig. Ezen praktikus okokból a kedden Budapestre érkezett zenekarok, a palesztin SAZ és kísérete, valamint az izraeli és amerikai Balkan Beat Box tagjai egy kerekasztal-beszélgetésen válaszoltak kérdéseinkre. Mivel mondanivalójuk egyik sarokpontja amúgy is a párbeszéd, ez még jót is tett a csevejnek. Mert nem sajtótájékoztató volt ez (amúgy mikrofonok sem voltak), hanem két zenekar és a média képviselőinek kvaterkázása, ahol teljesen természetesen jött szóba az arab világban zajló jázminforradalom vagy az izraeli éjszakai élet.

Kivel is van baj?

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kaptunk néha óvatoskodó választ a kérdéseinkre, vagy ne kapaszkodtak volna ásványvizes palackjukba a zenészek, de ez valahol érthető is. Elsőként a Ben Ali rezsimje által veszélyesnek tartott El Généralról tudjuk meg SAZ, azaz Sameh Zakout a véleményét, szerinte nem a tunéziai rapperrel van a baj, sokkal inkább a politikusokkal, akiket kritizált, és akik aztán cenzúrázták őt, csak azért, mert a hazáját szerette, nem annak diktátorát. Ahogyan arról az esti koncert során meggyőződhettünk, zenéjük nagyon is hasonló, annak ellenére, hogy SAZ nem elektronikus alapokra mondja a magáét, hanem élő zenekarral muzsikál. Ne egy arab nyelvű Rage Against The Machine-t képzeljünk ide, hiszen hegedűs és pergődobos is van a bandában, a hip-hop, funk és dancehall alapok felett így természetes, hogy állandóan ott vibrál az arab népzene.

Mindez éles kontrasztban áll azzal, hogy Sameh egy az egyben úgy konferál, mint amerikai kollégái, akiket egyébként tisztel és becsül, hiszen sokat tanult tőlük. Persze ezen sincs csodálnivaló: az erőszak és a drog városának aposztrofált Ramlában, szó szerint falak közt létezve ő megéli azt, amit sok amerikai társa már nem érez a saját bőrén, maximum csak beszél, rappel róla. SAZ egyébként ezt is tudta fokozni. Elmondta, hogy dacára a megszállásnak, néha náluk vannak a legnagyobb bulik, vigyorgó Balkan Beat Box-os kollégái bólogattak is hevesen. De Gáza más világ – ebben is egyetértek. A palesztin előadó erre csak egy példát hozott: olyan szegények az emberek, hogy gyakran egyszerre tartanak több tucat esküvőt, hogy így faragjanak a költségekből. Az arab forradalmakról pedig megint csak profin és óvatosan nyilatkozik, egy lefordíthatatlan, összevont szóval jellemzi álláspontját: opsimistic. Vagyis egyszerre optimista és pesszimista, hinni akar az emberekben, a jó szándékukban, de azért nem is naiv.

Láb és fej

Tamir Muskat, a Balkan Beat Box bohém dobosa már elengedi magát a kérdés kapcsán, és egyszerűen közli: ő bizony szereti a forradalmakat, mindig boldoggá teszik őt, mert számára azt jelentik, hogy az emberek ébren vannak és kiállnak azért, amiben hisznek. Sőt bevallja, hogy kicsit irigy volt rájuk, mert ahol felnőtt, ott nem volt soha forradalom, csak gyűlölködés. Szóba kerül az izraeli éjszakai élet is, erre egy jellemző példát hoz. Volt olyan háborús időszak, amit úgy éltek meg, hogy gázálarcban mentek szórakozni az emberek. A Gödörben erre kedd este nem volt szükség, a szokásos kordonok is dísznek kellettek csupán. Esti koncertjük a csapat énekese, MC-je, dobosa, Tomer Yosef mottója alapján ment végbe, azaz használd a lábad és a fejed. Magyarul táncolj és gondolkodj.

Hogy utóbbiból mennyi ment végbe, nem lévén gondolatolvasó, nem tudom, ám a tánc az megvolt, akárki láthatta. Ilyen közegben ugyanis borítékolhatjuk egy olyan zenekar sikerét, amelyik olyan összetevőket használ, mint a BBB. A balkáni rezesbandák világát és a klezmert vegyítette a két szaxofonos, a reggae, dub és – jobb szó nincs rá – világzenei hangulatokat pedig hozta a gitáros és a bőgős, valamint Tomer a samplerrel. Ő egyébként a csapat motorja volt: ha éppen nem volt frontemberi teendője a színpad közepén, akkor félrevonult dobolni. Politikáról ezúttal nem beszélt, pedig ő a kerekasztal-beszélgetésen elmondta, hogy ha már megadatott neki, hogy ennyi ember előtt álljon, akkor azt valami pozitívra használja fel. Megvan a véleménye azokról is, akik ennek épp ellenkezőjét teszik: szerinte például a neonáci és a Ku-Klux-Klan örökségét hirdető amerikai zenekarok ilyenek, „nem olyan, mint lőni valakire, de majdnem olyan veszélyesek” – mondja.

A koncerten ilyesmi nem került szóba a számok között, SAZ-zal közösen előadott számuk előtt is csak annyit mondott, ez a dal a következő generációról szól, mivel mi belenőttünk a háborúba, ők talán egy jobb világban élnek majd. Ez volt a Tel-Aviv-Ramallah, amely három nyelven, arabul, héberül és angolul íródott. Illetve ha idevesszük Sameh Zakout sajátos definícióját, akkor négy, mert ő a zenét is egy különálló nyelvnek tartja. Ő egyébként beszél héberül is, a Balkan Beat Box tagjai pedig ismerik az arab káromkodásokat. Hát igen, ha jobban meggondoljuk, az a bizonyos normális élet tényleg ilyen egyszerű és profán.