A  HÓNAP  MŰTÁRGYA

 (Április)

HERENDI SZÉDERTÁL

A magyar kerámia történetében is fontos szerepet játszik a Zsidó Múzeum herendi szédertál sorozata, mely jól mutatja a gyár XIX. század közepi, sokféle irányból összetevődött stílusának alakulását. Az 1867 körül készült szédertál öblében a széderező családot bemutató jelenet  művészi színvonalú , miniatűrszerű ábrázolása, kék peremén pedig hat fehér mezőben a szédereste rendjére utaló héber feliratok láthatók.  A tálat 1945 után, a Joint anyagi hozzájárulásával vásárolta meg a múzeum.

Az egyiptomi csodás szabadulásra emlékeztető tavaszi pészah ünnep vacsorával egybekötött előestéje, a széder az egyik legemlékezetesebb alkalom a zsidó családi életben, ezért kegytárgyai különös megbecsülésnek örvendnek. Az ünnepet megelőző hetekben nagytakarítás jellemzi a zsidó otthonokat: ünnepre egy szemernyi morzsa sem maradhat a lakásban.

Az úgynevezett pészahi edényeket előveszik a kamrából: ezek között a cserépből készült, füles maceszos bögre a legjellemzőbb tárgy. (Maceszos tejeskávét isznak belőle az ünnep nyolc napján.) Az ünnepköszöntő este héber neve lél széder (= a rend éjszakája), mivel ezen az éjszakán jelképes ételeket fogyasztunk, előírásos rend szerint.

A különféle ételeket az úgynevezett szédertálba (héberül kearat széder)helyezzük. a tál a legkülönfélébb anyagokból készülhet: ezüstből, rézből, fajanszból, porcelánból. Leghíresebb a reneszánsz és barokk itáliai (firenzei, pizsai, velencei, milánói és később faenzai), valamint a  19. század második felétől a herendi és a karlsbadi porcelán széder-tál : ezek között horribilis értékű egyedi darabok is akadnak.  A széder-tálra öt- , illetve hatféle szimbolikus étel kerül, ennek megfelelően a tálba öt, illetve hat kisebb bemélyedést illesztenek, általában csillagszerűen szétszórva. A mélyedésekbe az ételek héber (ritkábban latin írású) nevét is beírják.

Ezek a következők: béca (= hamuban sült tojás), zróé (=sült hús), maror (= a szolgaság keserűségére emlékeztető reszelt torma), harószet (= a rabszolgamunkában készült vályogtégla anyagát idéző alma- bor-dió keverék), karpasz (= friss zöldség, többnyire hónapos retek vagy saláta) és hazeret (= torma felső része).                               

Részlet Raj Tamás és Szelényi Károly Zsidó tárgyak művészete című könyvéből