Buchenwald elfeledett asszonyai

 

B U C H E N W A L D    E L F E L E D E T T    A S S Z O N Y A I

ki__ll2.jpgFotó: Fonó Róbert

Prof. Dr. Volkhard Knigge, a Buchenwald és Mittelbau-Dora Emlékhely Alapítvány igazgatójának beszédét Ramona Bräu kurátor olvasta föl.

ki__ll10.JPGFotó: Fonó Róbert

 

ki__ll5.JPGFotó: Fonó Róbert

 

Ennek a kiállításnak az anyagát, amit most Önök megtekinthetnek, Buchenwald és Mittelbau-Dora Emlékhely Alapítvány munkatársai gyűjtötték és állították össze. Németország több nagyvárosa és Párizs után Magyarországon eddig 2008-ban a debreceni Déri Múzeumban, és 2009 nyarától, az evangélikus egyház jóvoltából Csillaghegyen volt látható. A kiállított anyag, a videofelvételek, fényképek, használati tárgyak sajátos nézőpontból mutatják be az ott történteket. A kiállítás Buchenwald asszonyaira, lányaira, az ő személyes történetükre koncentrál. Amikor Goethe egykori szerelme, Charlotte Kestner, akiről a Wertherben Charlotte figuráját mintázta, ellátogatott Weimarba, az élet szépségét, a társasági életet élvezte; Buchenwald elfeledett asszonyainak a szenvedés, a megkínoztatás jutott, és a túlélésért küzdöttek. Mégis van valami közös bennük: az élet szeretete, amit Buchenwald asszonyai közhelyből valósággá formáltak. Hiszen a legembertelenebb körülmények között volt bátorságuk nemcsak küzdeni, de hinni is, abban, hogy egy értelmes élet vár még rájuk. Van-e ennél nagyobb bátorság? És talán ez a bátorság és ez az életszeretet a mi reményünk arra, hogy Adornónak és a többi pesszimista gondolkodónak nincsen teljesen igaza? Hogy a humanizmus mégsem halt meg a táborok, gettók valamelyikében?
 
Ezen a kiállításon személyes történetekkel ismerkedhetnek meg. Azaz személyes életekkel, küzdelmekkel, az egyéni bátorság példáival. Túlélők visszaemlékezéseit, személyes tárgyait, tanúvallomásait ismerhetjük meg. A történelemkönyvekből megtanult számadatok arcokká válnak, személyes ismerősökké. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelem irányul az ilyen személyes történetek megörökítésére, könyvekben és dokumentumfilmekben egyaránt. Szerte a világban több hasonló kiállítást szerveztek, mint ez a mostani, amelyek egyéni sorsokat, tragédiákat és megmeneküléseket mesélnek el. A kiállítás egyik célja ugyanaz, mint a többi hasonló filmnek, könyvnek, kiállításnak. A cél, hogy aki ide ellátogat, az tudatosítsa magában, hogy nem számokról, nem arctalan tömegről beszélünk, hanem egyes emberekről. Családtagokról, barátokról, iskolatársakról, kollégákról, szomszédokról, akik a látogatók családtagjai, barátai, iskolatársai, kollégái, szomszédjai is lehettek volna. Magyarországon ennek a kiállításnak még nagyobb jelentősége van, mint máshol, hiszen Buchenwald asszonyai között a legtöbben Magyarországról elhurcolt nők voltak. A kiállításhoz ezért egy komoly múzeumpedagógiai program is kapcsolódik, amelynek során főleg középiskolás diákok számára szerveznek vezetést, illetve beszélgetést túlélőkkel. Olyan túlélőkkel, akik szemtanúként, személyes történetükön keresztül számolnak be a történelemről, amit ők éltek át, és amit ők túléltek.
 
Ők túlélték a rabszolgamunkát, a kegyetlenkedéseket, az éhezést, a hideget, a betegségeket, az emberi bánásmód teljes hiányát. Ahogyan a pesti gettó azon foglyai is túlélték, akik hatvanöt évvel ezelőtt részesei lehettek ennek a napnak. Túlélték, de sokan belerokkantak, míg sokan talpra álltak és új életet tudtak kezdeni, de a traumát örökre magukkal hurcolják. Most, ezen a napon, és ezen a kiállításon mindenkire emlékezünk. Azokra, akik odavesztek, és azokra, akik életben maradtak. Azokra, akik a gettóban, és azokra, akik a táborokban szenvedtek, vagy bujkáltak. Azokra, akik most itt vannak velünk, és segítenek az emlékezésben, és azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Az emlékezés egyúttal hitet is kifejez, hitet abban, hogy az emberiség és az egyes ember tanul a múltból, hogy az oktatásnak, a kultúrának, a technikai civilizációnak mégis van erkölcsnemesítő ereje, és Goethe Weimarja erősebb, mint a nácik Buchenwaldja.
 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.               

 

A „Buchenwald elfeledett asszonyai” című kiállítás megnyitóján,  Zoltai Gusztáv mondott ünnepi beszédet:

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt évtizedekben sokan próbálták megfogalmazni, hogy a holokauszt milyen hatást gyakorolt az emberiségre, és mi a legborzasztóbb öröksége. Történészek, teológusok, politikusok, művészek keresték a választ. Az egyik legvitatottabb választ Adorno adta, mára már közhellyé vált szavaival: a holokauszt után nem lehet verset írni. A kegyetlen és pesszimista mondat értelme, hogy a soá öröksége leginkább azzal foglalható össze, hogy utána nincs helye és értelme a művészetnek, a kultúrának. Nincs helye és értelme mindannak, amit humanizmusról, kultúráról megtanultunk. A legpesszimistább értelmezés szerint a holokauszt örökre megcáfolta, hogy a civilizáció, a kultúra jobbá teszi az embert, megcáfolta, hogy az emberi természet alapjában jó lenne.   
 
Nem tisztem megítélni, hogy Adorno tévedett-e, vagy sem. Amit viszont tudok, az az, hogy ha Buchenwaldról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tábor Weimar tőszomszédságában épült fel, ahol a helyiek kegyelettel őrizték Goethe híres tölgyfáját. Ez az a tölgyfa, amelyhez a költő-író szívesen látogatott el, és ez az a fa, amely a tábor területén állt. És ennek a ténynek dermesztő ereje van, mert mintha Adorno pesszimizmusát igazolná. Az a környék, ami Goethe személyének és szellemiségének köszönhetően a humanizmusnak, az emberi jóságába vetett hitnek és a kultúra erkölcsnemesítő voltának a szimbóluma volt, a holokauszt alatt önmaga torz tükörképévé vált. Humanizmus helyett a legaljasabb embertelenség, emberi jóság helyett a legsötétebb aljasság helyszíne lett. A kultúra erkölcsnemesítő és teremtő szerepét a technikai civilizáció újításait nagyipari emberirtásra használó pusztítás vette át. Weimar és Buchenwald tőszomszédsága megdöbbentően fejezi ki a nácizmus egyik legcinikusabb vonását, azt a jellemzőjét, hogy a kultúra és a civilizáció teremtő erejét teremtés helyett emberi és technikai gyilkológépek kitermelésére, tömeggyilkosságra használta fel.
 Múzeumpedagógiai foglalkoztató füzet ...
Mesepedagógiai műhely tt. A foglalkozások 2014 őszén z&aacut ...
További cikkek
Eseménynaptár
2014. Szeptember « | »
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30          
Banner file not found.
Hitközségi hírek