Bán Béla centenáriumi kiállítása

Az a magyar festő, akit Bán Béla néven ismer (ha ugyan ismer) a magyar művészettörténetírás, 1909-ben született Budapesten, zsidó kispolgári, ún. tisztviselő családban. Az anyakönyvbe Blau Bélaként jegyezték be, s még 1934-ben is ezzel a vezetéknévvel szignálta egyik-másik alkalmazott grafikai tervét, jóllehet a család már évek óta fölvette a magyarosított nevet. Különös módon a Bán Béla életmű „magyarosítása”, visszahonosítása, integrálása abba a közegbe, amelyben létrejött, s amelyben évtizedekig fontos szerepet játszott, máig lezáratlan folyamat.

B__bB6.jpg

Dr. Várkonyi György a kiállítás megnyitóján

 

Az erőteljes tehetségű és áradó termékenységű Bán Béla ugyanis szeszélyesen és következetlenül navigált megfelelés – ellenszegülés, alkalmazkodás - ellenállás, oppozíció - konformitás szküllái és karübdiszei között a második világháborút megelőző és követő évek történelmi hullámverésében. Végül, -1956-ban - jószerével kiiratkozott a hazai művészettörténetből, amikor addigi életművének nagy részét is magával vitte az emigrációba.

 

B__bB31.jpg

Alakok,1970-71 olaj, vászon, 50x130 cm

 

A pálya íve, a képzés állomásai egyébként szinte hiánytalanul megfelelnek annak a modellnek, amivel a huszadik század második harmadának baloldali színezetű magyar képzőművészeti progressziója jellemezhető. Az Iparrajziskolát majd az Iparművészeti iskolát elvégző fiatalember Helbing Ferencnél tanul reklámgrafikát, ahol tökéletesen birtokba veszi a technikai ismereteket. Hamarosan elsajátítja a  konstruktív szerkezeti elvekből, dinamikus komponálásból és erőteljes dekorativitásból ötvözött internacionális grafikai nyelvet is, ami korai munkáinak javát jellemzi. Ez, az autonóm művészi pálya szemszögéből elhanyagolhatónak tűnő epizód korántsem bizonyult jelentéktelennek Bán Béla életében.

 

B__bB40.jpg

Fehérfejű guggoló 1958

 

A képi és tipográfiai eszközökkel mozgósító, persuáló attitűd többször szerephez jut a pálya során. Hol anonim röplapok, hol politikai plakátok, hol –1963 után- az izraeli hadsereg számára kenyérkereső munkaként készített dekorációk születésénél kamatozik az alkalmazott grafikusi hajlam és előképzettség. Mindebből semmi sem látszik az autonóm képzőművész fordulatos, de a legszélsőségesebb körülmények között is megszakítatlan életművében. 1928-30 között Bán Béla a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa. Mesterének szűkszavú drámaiság és historizáló manír között ingadozó földszagú piktúrája nincs rá meghatározó befolyással. A fojtott szenvedély és a plebejus indulat visszfénye mindazonáltal fölbukkan a tárgyhoz illően borongós színvilágú, korai szociális zsánereken, „elkötelezett” tematikájú kompozíciókon.

 

k__z___s_arc.jpg

Kéz és arc, 1947, olaj, vászon, 120x67cm, jelezve jobbra lent

 

Bán Béla ugyanis a baloldalisággal, a világnézeti elkötelezettséggel éppoly zsigeri és leküzdhetetlen módon volt beoltva, mint a képzőművészeti kifejezés kényszerével és a hozzá rendelt képességekkel. Az internacionális proletár-emblematika képi toposzait a harmincas évek elején már az előzményektől messze távolodó modorban, az új tárgyiasság, a Neue Sachlichkeit szellemében festi meg. A modellálás pontos és szenvtelen, a festői alkat eruptív erőire ekkor még csak a dinamikus beállítások és a képteret szétfeszítő kompozíció, az erőszakos kivágat utalnak. 1934-től, a baloldali festők világnézetileg koherens, szociológiailag és esztétikai értelemben viszont annál heterogénebb társaságát tömörítő Szocialista Képzőművészek Csoportjának alapító tagja. Bán ezzel a lépéssel a harmincas évek plurális művészeti közéletében a legegyértelműbb oppozíciót választja, ami nem jelenti a nyilvánosságból való kizáratást: az egyes – párhuzamos vagy éppen divergáló – törekvések között mindvégig van átjárás.

 

B__bB38.jpg

Térdelő alak 1970

 

A harmincas évek baloldali művészete Magyarországon, néhány elkésett stílureminiszcenciától eltekintve nem képvisel semminemű kontinuitást a szétszóródott klasszikus, forradalmi avantgárddal. Bán Béla egyéni stílusa pedig ekkor, az évtized második felében ölt határozott karaktert. A hangsúlyosan lineáris jelleg (a vonal minden formájával és a rajzi nyomhagyás minden eszközével virtuóz módon bánik), a formákat torzító expresszivitás valamint az emberi figura formálásában és a nagyobb szabású kompozíciók fűzésében egyaránt megmutatkozó monumentális igény különös gyúelegyet képez. Könnyedén cikázó vonalakból, ólomsúlyú formákból, bontott felületekből és éjsötét foltokból alakul az állandó szereplők és témák köre. A bensőséges líra ritka pillanatainál jellemzőbb az alakok és tárgyi minőségek ismétlődő konfrontációja. Az ölelkezés küzdelem, a szerelem héjanász, a természethez való viszony nem harmonikus egybeolvadás, hanem ovidiusi metamorfózisok sora.

 

 kompoz__ci__.jpg

Kompozíció, 1947, olaj, vászon, 60x49, jelezve jobbra lent

 

A harmincas évek végére az időközben megszűnő, majd újjáalakuló csoport tagsága esztétikai alapon polarizálódik. Bán Bélát ott találjuk a haluskai tanyán verbuválódó szentendrei csoport tagjai között. Itt kerül közvetlen érintkezésbe a mind nyomasztóbb idők hatására éppen stílust és modust váltó Ámos és Vajda művészetével. Az eredendő expresszivitás kiélésének itt már semmiféle gátja nincs. Barbáran izzó színkontrasztok, disszonáns akkordok, extatikusan vonagló formák uralják el a kép felületét, ahol az egységes vízióból alig bogozható ki ember, táj, vegetáció és architektúra különböző tárgyi minősége. Neutrális témák ürügyén egy apokalipszis megfogalmazásának eszközei vonulnak fel a lapokon. Bán nem montíroz látvány-fragmentumokat, nem használ biblikus jelképeket és utalásokat: a rendelkezésre álló vizuális alapkészlet (vonal, szín, folt, ritmus) hatásának fokozásával ér el saját szürrealizmusához.

 

B__bB36.jpg

Félelem 1956, olaj, vászon, 100x76cm, magántulajdon

 

Él ugyanakkor - Vajdához hasonlóan és némileg emlékeztetve rá – az eszközök végletes redukciójának módszerével is. A negyvenes évek elejének rost-kötegekből, fonadékból szövődő egynemű tusrajzai azonban, híven Bán megingathatatlan pánantropomorfizmusához, mindig konkrét, azonosítható formákat eredményeznek. Az emberi arcon persze nyomot hagy a jelen, s lehántja róla a kultúra otthonos rétegeit.

 

B__n_B__la.jpg

Ádám és Éva, 1948, olaj, vászon, 103x60 cm, jelezve a hátoldalon, magántulajdon

 

A fej hol koponyává torzul, hol maszk fedi el vonásait. Az antik tradícióból táplálkozó eszményi emberalakot korcs bábu váltja fel, hatalmas szemében átható rémület ül. De Bán számára még az ismétlődő munkaszolgálati behívások során sem „… csak az utálat az, amelynek lelke van.” (Weöres Sándor). Aki ilyen szimbiózisban él a vonallal, az szükségképpen használja naplóírásra is. Helyszíni jegyzetlapjain soha nem víziókat fogalmaz, hanem inkább tárgyilagos krónikát ír. A heverő katonákról csak a történelmi kontextus ismeretében derül ki, hogy zsidó munkaszolgálatosok. A hagymakupolás templomtorony látványa csak évszámmal együtt idézi fel, hogy miféle társasutazásnak volt résztvevője, aki lerajzolta. Túlélte.

B__bB39.jpg

Tengerparti idol, 1962, olaj, vászon, 80x60 cm, magántulajdon

 

A többi szentendrei túlélővel együtt 1945-ben belépett az Ámos és Vajda emlékét (is) őrző Európai Iskolába. Itt eljutott a nonfigurativitás határáig. Majd amikor választania kellett művészi intranzigencia és politikai elkötelezettség dilemmájában, az előbbit adta fel. A szocialista realizmus idején aratta élete egyedüli egzisztenciális sikereit. Végül mégis emigrált, hogy országokon át vándorolva visszataláljon saját magához. 1972-ben halt meg Tel-Avívban.

Dr.  Várkonyi György

 

 

Életrajz:

(Budapest, 1909. május 14. - Tel-Aviv 1972. február 6.)

1909. május 14-én született Budapesten 
1925-28 között az Iparmûvészeti Iskolában grafikát tanul Helbing Ferencnél 
1928-30 között a Képzõmûvészeti Fõiskolán Rudnay Gyula tanítványa 
1934 a Szocialista Képzõmûvészek Csoportjának alapító tagja 
1938 a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjának "Kitüntetõ elismerését" kapja 
1939 nyarán Szentendrén együtt dolgozik Vajda Lajossal, Bálint Endrével, Szántó Piroskával 
1940,1942,1944 több hónapig munkaszolgálatos 
1942 a "Szabadság és a Nép" freskópályázat II. díja 
1943 A KUT tagja 
1944 elsõ egyéni kiállítása a németek bevonulása miatt elmarad 
1946-48 az Európai Iskola tagja 
1947 párizsi ösztöndíj 
1948 a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium freskópályázatának III. díja 
1949 freskó a MÉMOSZ-székházban 
1950 Munkácsy-díj II. fokozat 
1951-56 a Képzõmûvészeti Fõiskola tanára 
1953 Munkácsy díj I. fokozat 
1956-57 Franciaországban él 
1958-63 Argentínában él 
1963 véglegesen Izraelben telepszik le 
1965 a Tel-Avivi Képzõmûvészeti Fõiskola tanára 
1966 Nordau-díj 
1972. február 6-án hunyt el Tel-Avivban. 
1979-1987 A szombathelyi emlékkiállítás után kapcsolat alakul ki Bán Béla családja és a magyar múzeumügy hivatalos képviselõi között. 
1987 A család felajánlja a hagyatékot, megtörténik a válogatás, létrejönnek az ajándékozási szerzõdések. 
1988 167 mûtárgy megérkezik Izraelbõl Magyarországra.

 

A család a huszas évek táján (a nagyobbik fiú Bán Béla)

Egyéni kiállítások:


1946. április 21-28. (Az Európai Iskola II. kiállítása) 
1947. március Bán Béla legújabb grafikái, Mûvészbolt (Az Európai Iskola XXI. kiállítása) 
1947. október 3-16. Galerie Creuze, Párizs (Bálint Endrével) 
1948. október 3-13. Magyar Képzõmûvészek Szabad Szervezete 
1955 Fényes Adolf Terem, Budapest
1957 Galerie Creuze, Párizs 
1958 Galeria Antigona, Bueros Aires
1958 Hebraica, Buenos Aires 
1960 Galeria Van Riel, Buenos Aires
1961 Galeria Van Riel, Buenos Aires 
1962 Galeria Galatea, Buenos Aires 
1965 Painters Association Pavilion, Tel-Aviv 
1968 Dugith Galeria, Tel-Aviv 
1968 Herzlia Museum, Tel-Aviv 
1979. július 20.- szeptember 16. Forradalmi Múzeum, Szombathely 
1988. november 4 – december 4. Pécsi Galéria
1989. április 13 – május 14. Budapest Kiállítóterem
1989 május 24 - június 26. Szombathelyi Képtár

 

A 24 éves Bán Béla

Csoportos kiállítások: 


1935. május Szinyei Társaság X. Tavaszi Szalon 
1935 Magyar Írók, Mûvészek és Mûpártolók Egyesülete képzõmûvészeti kiállítása, Saskör 
1935 A Szocialista Képzõmûvészek Csoportjának grafikai kiállítása
1935 Magántisztviselõk Országos Szervezete 
1936. február - március KUT, Nemzeti Szalon 
1936 október Újrealisták, Tamás Galéria 
1937 május Szinyei Társaság XII. Tavaszi Szalon, Nem- zeti Szalon 
1938 Szinyei Társaság XIII. Tavaszi Szalon, Ernst Múzeum 
1938 Mai Fiatalok, Tamás Galéria 
1938 október 16.- november 2. Modern képzõmûvészek Budapestról, Kumlinin Taidesalonki, Helsinki 
1939 április Szinyei Társaság XIV. Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon 
1940 február - március "Magyarország a képzõmûvészet- ben" III. kiállítása, Nemzeti Szalon 
1940 április Új magyar akvarellek, Tamás Galéria 
1941 október 12 - 26. Szocialista képzõmûvészek kiállítása, Magántisztviselõk Országos Szervezete 
1941 december Szocialista képzõmûvészek kiállítása, SZDP VIII. ker. pártszervezet
1942 január OMIKE képzõmûvészeti kiállítása 
1942 március - április "Szabadság és a Nép", Vasmunkás Székház 
1942 november KUT, Nemzeti Szalon 
1943 április OMIKE képzõmûvészeti kiállítása 
1943 október KUT, Nemzeti Szalon 
1944 január - február Téli Tárlat, Nemzeti Szalon 
1944 február - március  OMIKE téli kiállítása, Budai Izraelita Nõegylet 
1944 február - március "Új romantika", Tamás Galéria 
1945 május Szocialista és munkás képzõmûvészek tavaszi kiállítása, Ernst Múzeum 
1945 május Munkás kultúrszövetség kiállítása, Városház u.4. 
1945 május Szabad nép - szabad mûvészet, Anonymus Irodalmi és Mûvészeti Intézet 
1946 március 10 - 25. az Európai Iskola 1. kiállítása, MNDSZ  V. ker. szervezete 
1946 július "A magyar képzõmûvészetért" 1. kiállítása,  Ernst Múzeum 
1946 december Fiatal magyar képzõmûvészek, Fõvárosi Képtár 
1946 december Budapesti és pécsi képzõmûvészek együttes csoportkiállítása, Pécs 
1947 január Magyar mûvészhetek reprezentatív képzõmûvészeti kiállítása, Ernst Múzeum 
1947 február 2. Az Európai Iskola 1. klinikai (XII.) kiállítása, Rusznyák-klinika
1947 február 23. Az Európai Iskola II. klinikai (XIII.) kiállítása, Horányi-klinika 
1947 március 8. Az Európai Iskola III. klinikai (XIV.) kiállítása, Klinikai könyvtár 
1947 március "A mûvész két arca", Alkotás Mûvészház
1947 március A Fókusz Galéria II. kiállítása 
1947 március 16- április 6. II. Szabad Nemzeti Kiállítás, Fõvárosi Képtár 
1947 június az "Alkotás Mûvészház  XXXV. kiállítása 
1947 június - július Ötven mûvész kiállítása, Nemzeti Szalon
1947 július - augusztus  Exposition internationale du Surrealisme, Galerie Maeght, Párizs 
1947 október Képzõmûvészetünk a felszabadulás óta, Fõvárosi Képtár 

 

Bán Béla 1947-ben

1948 január A magyar képzõmûvészet újabb irányai, Nemzeti Szalon 
1948 január A rézkarc mûvészete, Mûvész Galéria 
1948 január A magyar grafika 100 éve, Fõvárosi Képtár 
1948 április "A magyar valóság" , Fõvárosi Képtár 
1948 április Magyar grafikai kiállítás, Stockholm, Nemzeti Múzeum 
1948 június Új magyar képzõmûvészet. A Fõvárosi Képtár bányavidéki vándorkiállítása 
1948 június 90 mûvész kiállítása, Nemzeti Szalon 
1948 október 100 magyar mûvész, Fõvárosi Képtár 
1948 december 4 -14. "Közösségi mûvészet felé", Magyar Képzõmûvészek Szabadszervezete 
1949 március A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 30. évfordulója emlékkiállítás
1949 március Magyar-Szovjet Mûvelõdési Társaság budai csoportjának kiállítása 
1949 Magyar mûvészet 1800-tól, Szépmûvészeti Múzeum 
1950 I. Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás, Mûcsarnok
1951 II. Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás, Mûcsarnok 
1951 Magyar képzõmûvészeti Kiállítás, Moszkva 
1951 szeptember "Magyar katona a szabadságért", Fõvárosi Képtár
1951 október Szentendrei mûvésztelep kiállítása, Szentendre
1952 Tavaszi Tárlat, Mûcsarnok 
1952 III. Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás, Mûcsarnok 
1952 a II. Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás vázlatainak kiállítása, Hódmezõvásárhely, Székesfehérvár 
1952 október Szentendrei festõk II. kiállítása, Szentendre 
1953 IV. Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás, Mûcsarnok 
1953 Szentendrei festõk III. kiállítása, Ferenczy Múzeum, Szentendre 
1954 V. Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás, Mûcsarnok 
1955 Képzõmûvészetünk 10 éve, Mûcsarnok, 
1955 VI. Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás, Mûcsarnok 
1955 I. Miskolci Országos Képzömûvészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 
1956 Mai magyar festõmûvészet, Fõvárosi Képtár (Új Magyar Képtár) 
1956 a Szentendrei Mûvésztelep jubiláris kiállítása, Szentendre 
1956 a Zsennyei mûvésztelep kiállítása, Szombathely 
1956 Pécs-baranyai országos képzõmûvészeti kiállítás, Pécs 
1960. Primera exposición international de arte moderna Argentína, Buenos Aires 
1962 "Szabadság és a Nép" Csók István Galéria 
1964 Szocialista Képzõmûvészek Csoportja, Magyar Nemzeti Galéria 
1964 Exhibition Painting and Sculpture, Galerie Hadani, Tel-Aviv 
1965 Magyar képzõmûvészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria 
1967 Nyolc mûvész kiállítása, Painters Association Pavilion, Tel-Aviv 
1973 szeptember 16 - december 31. Európai Iskola, Csók István Képtár, Székesfehérvár 
1977 október 16 - december  31. Magyar mûvészet 1945-49. Csók István Képtár. Székesfehérvár 
1977 Újrealisták,  Forradalmi Múzeum, Szombathely 
1981 október 25 - 1982  január 31. "Az ötvenes évek", Csók István Képtár. Székesfehérvár 
1984 Az (ismeretlen) Európai Iskola. Budapest Kiállitóterem 
2002 május 30- július 3. Elfeledett évtized - a 40-es évek, Ernst Múzeum, Budapest

 

Bán Béla a hatvanas években

Válogatott bibliográfia

Forrás:

http://www.virtuartnet.hu/banexh-elso/ban.htm

http://www.virtuartnet.hu/banexh-elso/ban.htm

Ars Sacra fesztivál - zsidó őszi ünnepek - 2 ingyenes tá ...
 Múzeumpedagógiai foglalkoztató füzet ...
További cikkek
Eseménynaptár
2014. Október « | »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    
Banner file not found.
Hitközségi hírek