Ilyenkor a résztvevők gondosan megterített széderasztalhoz ülnek, hogy a tradicionális szédervacsora közepette megemlékezzen arról, hogy az Örökkévaló kivezette, megmentette, és megváltotta őseinket.
A széder, héber szó, rendet jelent, ami az estéhez kapcsolódó valamennyi esemény szigorú koreográfiájára utal.
A Herendi Porcelángyárat gründoló Fischer Mór pávakék szédertála is ilyen. A színes, kézi festésű, aranyozott, a kor stílusát követő pikkelyezett peremű porcelántálat a XIX. század közepén festhette alkotója. Fischer Mór nagy és küzdelmes utat tett meg: az 1830-as évek egyszemélyes pápai porcelánfestő manufaktúrája után a század közepén alapított kis porcelángyára végre virágzásnak indult. Fischer Mór és fia, Fischer Vilmos sajátos motívumkinccsel rendelkező önálló porcelánfestő stílust alakított ki. A Zsidó Múzeumban található szédertáljaik markánsan viselik magukon ennek a jellegzetes stílusnak a jegyeit.

A szédertál egyébként a porcelánon kívül, készülhet ónból, ezüstből, majolikából. A Zsidó Múzeum állandó kiállításán valamennyi változatban gyönyörködhetünk.
A 33 centiméter átmérőjű pávakék szédertál pikkelyezett peremén hat fehér mezőben azoknak az ételeknek a héber nyelvű feliratait láthatjuk, amelyek szimbolikusan az egyiptomi kivonulás egy-egy momentumára utalnak. Miközben a rabbi vagy a családfő a Haggadából felolvassa-elmeséli őseink egyiptomi viszontagságait, a történetet mintegy nyomatékosítva, meghatározott rend szerint, minden résztvevő elfogyasztja a saját szédertálán található, a bizonyos epizódra emlékeztető pici falatokat. Hamuba sült tojást eszünk a gyász jeleként, és egyben az élet teljességére gondolva. A csontos hús a húsvéti bárányáldozatra utal. A szolgaság keserűségére emlékeztet a reszelt torma (eredetileg keserűfű). Az alma-bor-dió keverékéből nyert massza a habarcsot szimbolizálja, amelyet elődeink a rabszolgamunkában készült vályogházak építésekor használtak. A friss retket vagy salátát a könnyeket jelképező sós vízbe mártjuk.
Pávakék szédertálunk középső mezőjében egy plasztikusan megjelenített korabeli zsidó családot látunk, amint éppen meghitten körülülik családi széderasztalukat. Az üres szék Elijahu prófétának van fenntartva, aki a legenda szerint minden széderestét meglátogat. A szülők és a kisfiú tradicionális viseletétől élesen elüt a két nagylány szokatlanul élénk színű ruhája. Az arcoknak, a viseleteknek, a színeknek a valláson túl komoly társadalomtörténeti-történeti üzenete is van.
Fischer Mór szédertála pillanatnyilag egy vándorkiállítás keretében „járja az országot”.